A sok agyalás helyett inkább úgy határoztam lépést teszek az új életem felé. Ezen már nincs mit gondolkodni. A kocka el lett vetve. Mielőtt azonban beleszagolhattam volna a gimnázium csodálatos, stresszes, túlpumpált, izzadságszagos levegőjébe, elsőként a padló volt soron. Hátulról ugyanis elmefuttatásom közepette belém jött egy meglehetősen morcos alacsony hímnemű. Az életem áldozom érte, igazán lehetne kedvesebb. Igaz, hogy tudomása sincs róla, de hamarosan.. Hamarosan nem leszel velem ilyen rideg Min YoonGi. Erről biztosítalak! Elsétálva mellettem hagyott faképnél.
A nap további része meglehetősen zavartalanul telt, a reggeli affért leszámítva. Túl nyugodtan is. Úgy éreztem valami készülődik. Semmi zaklatás? Semmi nyuszipuszi? Igaz, csak egyetlen napom volt megtapasztalni felsőbb éveseimet, de ez a fajta csend kezdett megijeszteni. Aztán délután a szekrényemben találtam egy levelet. Azt akarták, hogy a pincébe menjek. Megőrültek ezek? Én meg az alagsor? Kizárt. Arra ugyan nem vesznek rá. Feladva a próbát indultam meg hazafelé. Azonban az a hazajutás nem is ment olyan könnyen, mint ahogyan én azt gondoltam. A bejáratnál aznap sem jutottam tovább. Bukott osztálytársaim elkaptam. Meg kell hagyni lehet, hogy a srác apró és egy igazi csajozógép, vagy minek is nevezhetném, de a fizikális ereje bőven az átlag felett van. Míg az izompacsirta törpe lecipelt a rettegett helyre, addig hű pajtása faszságok megosztásával csapta el az időt. Lehetnének ennél alacsonyabb agyi szinten? Lőjetek le! Kinyitva a titkokat rejtő ajtót nagyot néztem ahogy földet értem. Van az a mondás, hogy vigyázz mit kívánsz. Azt hiszem már értem. Három sunbaenim és egy pisztoly köszöntött a szent helyen én pedig azon gondolkodtam mikor lesz itt az ideje összehugyoznom magam a történések között. Nem gondoltam komolyan. Még élni akarok... Berezeltem. Ez pedig az arcomon is meglátszódott.
-Nyugi kölyök, ez csak egy játék pisztoly. - röhögött fel az elnök felém irányítva a fegyvert. Meghúzta a ravaszt és azt hittem elájulok. Ugye nem fognak az iskolai alagsorban megölni? Bár biztosan nem túl népszerű ez a hely a porosodó holmikat elnézve. Lehunyva szemeim vártam a halált, mikor aztán nem jött el és egy kéz megérintette vállam megugrottan.
-Nyugavér bajnok. Nem akarja itt senki a halálod. - nyugtatott az alacsonyabb. A herceg nem hazudott. Valóban egy vízipisztolytól szartam majdnem össze magam. Kellemetlen.
-Beszari. - rötyögött a magasabb.
-Úgy beszélsz mintha te nem dermedtél volna jéggé, amikor eljátszotta veled ugyan ezt. - védett be támogatója. Szóval ez itt egy bevett szokás? Ezek tényleg nem éppek. Vagy lehetséges lenne, hogy mégis azok és hiába paráztam rá a dologra?
-Akkor kezdjük. - szólalt fel az elnök jobb keze. -Töki, most vázolni fogjuk a tényállást. A te dolgod az, hogy csendben ülj és figyelj. Egy szó és megbánod azt is, hogy megszülettél. - vezetett be a zsarnokság világába. Tévedtem. Ezek tényleg zakkantak.
-A nevem Kim NamJoon, a barátaimnak csak RapMonster. Harmadéves diák vagyok és egyben a családunk vezetője. Én vagyok itt úgymond a fej. Főképpen az IQ magasságom jóvoltából. Kim SeokJin az iskola végzős diákelnöke és a jobb kezem a kezdetektől. Bárhová képes be- illetve eljuttatni minket egy kevés papírmunkával. Jung HoSeok, más néven Hope, a mi hírszerző specialistánk és A+ minősítésű ápoló. Azt a kettőt pedig már ismered. Park Jimin kitűnő akrobata és tökéletes testfelépítésével, akár egy bodyguard. Kim TaeHyung, becenevén csak V.. Gondolom eddig nem jöttél rá mi lehet az ő szerepe. Nos.. mi sem. - fejezte be, mire a mellettem álló felszólalt.
-Hé! - kérte ki magának a lenéző szavakat.
-Kim TaeHyung kiváló álcázó mester és az elektronikus technika ásza. Ez magába foglalja a szerelést, az elhelyezést, átprogramozást és bármifajta átalakítást. - javította ki magát a vezér.
-Nem gondoltad volna, mi? - bökött meg vigyorogva az érintett. Eltalálta. Valóban nem gondoltam volna. Hogy őszinte legyek, azt sem hittem, hogy az a nyurga gyerek lehet a főmufti itt. Mily meglepetések.
-Emellett itt vagy te és...
-Min YoonGi, tudom. - vágtam közbe meggondolatlanul. Franc egye a lepcses szám. Most tutira kicsinálnak.
-Ahogy mondod. - folytatta, mire felnyújtottam kezem.
-Már elnézést, de nem úgy volt, hogy ha közbe szólok akkor megbánom azt is, hogy megszülettem? Nem maradt ki véletlenül az a rész? - érdeklődtem. A saját síromat ásom, de miért? Elvigyorodtak.
-Elhitted? Ez édes. - nevettek fel mind. -Én megmondtam. Ez mindig bejön. - bizonygatta az elnöknek, akivel úgy tűnt valóban egészen közeli viszonyt ápolnak.
-Szóval itt vagy te és YoonGi. Veled úgy tűnik egészen könnyű dolgunk volt, valamilyen oknál fogva, de ő reménytelen. Nincs olyan nap, amikor nem magába zárkózva szarik a világra. Két teljes éve igyekszünk kimenteni a saját bugyraiból, de eddig egyszer sem jártunk sikerrel.
-Megcsinálom. - ugrottam gyorsan a lehetőségre.
-Micsodát? - fordult felém a rangidős.
-Elintézem, hogy Min YoonGi becsatlakozzon közénk. - vállaltam el életem feladatát, mire azóta várok, mióta tegnap a remény bevezetett, amibe nem lett volna jogosultsága.
-Ugyan. Ha nekünk nem sikerült, miből gondolod, hogy te sikerrel járnál? Hiszen te magad mondtad, hogy egy bunkó. - idézte fel múltbéli gondolataimat hitetlenkedve a szörny.
-Meglehet, hogy egy kibírhatatlan seggfejnek tartom, de meg van rá az okom, amiért hajlandó vagyok bevállalni ezt az ügyet. Nem mellesleg az, hogy nektek nem jött össze, engem miben akadályoz? - vigyorogtam ezúttal én rájuk.
-De merész lett valaki. - incselkedett a legkisebb.
-Viszont.. megtudhatnám mi szükségetek van ránk? - kértem felőlünk is helyzetjelentést.
-Jungkook, te egy kitűnő fizikummal megáldott elsős vagy, aki jeleskedik szinte minden sportban és könnyen sajátítja el a harcművészeteket. Emellett a kémiai, művészeti és egyéb tudásod a hasznunkra lehet. De minek is magyarázom. Hiszen, ha jól tudom tegnap J-Hope már bevezetett a tudástárházunkba veled kapcsolatban. - fedte fel velem való céljukat az elnök.
-És mi a helyzet vele? - informálódtam higgadtan, pedig ez a része ezerszer jobban érdekelt, mint bármely másik.
-Min YoonGi. Hamarosan felnőtt korba lépő végzős, borzalmas személyiséggel és még annál is megrázóbb családi háttérrel. Minden sorscsapás ellenére igen értékes személy. Mentálisan megedződött az évek alatt, a tudása utcai területen messze meghaladja a korosztályát. Bármilyen életkörülmények között képes életben maradni. A meggyőző képessége kivételes, leszámítva a hozzá közel állókkal. Igaz mindezek ellenére testileg lenne még mit edzeni rajta. Beszédember. - mutatta be nekem célpontom. Nem is gondolnám róla, hogy a speciális képessége az agya és a beszédkészsége. Habár ez nem csoda tekintettel arra, hogy soha egy büdös szót nem váltottam vele. Érdekes. Minél többet tudok meg róla, annál inkább meg akarom ismerni és segíteni neki. Nem tudom mi is ennek a szövetkezetnek a célja, de ha ez változtathat valamit, akkor mindent megteszek. Hisz már úgysem tudok visszalépni.
-Csak hogy tisztázzuk, ez nem egy csoport vagy egy csapat. Mi egy család vagyunk! A munkáink titkosak és nagy részük egyáltalán nem legális, azonban mi a jó oldalt szolgáljuk. Megállítjuk, akiket meg kell. Megvédjük az ártatlanokat. Gátat szabunk mindennek, ami nem helyes. Ugyanis Seoul utcáin rengeteg veszélyes ügylet folyik ebben a pillanatban is, amiről a rendőrségnek fogalma sincs és nem is érdekli. Nincsenek megbízóink és nem kapunk fizetést. Ez magán igazságszolgáltatás. Azzal a tudattal kelünk és fekszünk, hogy bármikor értünk jöhetnek. Hajlandó vagy vállalni ezt a kockázatot és beállni közénk? - vezetett be végül az igazságba.
-Hajlandó vagyok. - válaszoltam habozás nélkül. -Sőt! YoonGi-ért is felelősséget vállalok, mert higgyétek el, hamarosan ő is itt fog ülni. - jelentettem ki olyan magabiztossággal, mit még soha.
-Rendben, de ugye tudod, hogy ezek nagy szavak. Biztos vagy benne? - kért biztosítékot a vezér.
-Egyértelműe... - az utolsó betűre, már nem maradt időm, olyan gyorsan dobtam neki magamat az ablaknak egy gigantikus sikítás kíséretében. Az összes bent tartózkodó ember nyeríteni kezdett, bennem azonban még a vér is meghűlt és nem ám a szarvasbogár miatt, ami a legrosszabb rémálmaimban is kísért, hanem a pince ablak mellett heverésző srác jóvoltából. Értetlen arccal lereagálva az ablakrácson csimpaszkodó valómat feküdt vissza kiinduló helyzetébe. Úgy hiszem nem hallott semmit, szerencse. Az én feladatom azonban kezdetét vette.
-Hé, szia. Jeon JungKook vagyok. - mutatkoztam be, mire nem meglepően válasz nélkül maradtam.
-Te vagy Min YoonGi, nem igaz? Örülök, hogy megismerhetlek. - erőlködtem tovább.
-Gondolom mennyire. Nincs jobb dolgod, mint engem nyaggatni? Aludnék! - felém se hederített.
-B-Bocsá... - ordításom újfent felrázta a népet, amikor tapasztaltam, hogy a rácson egy orbitális szarvasbogár mászik az arcom felé. Meglepetésemre csapatom tagjainak kacaján kívül még valakié felcsendült.
-Ennyire be vagy szarva egy apró kis rovartól? - villant fel előttem sugárzó arca.
-Hé, ez tök nagy és szarvai vannak. Alapjáraton igenis rettenthetetlen vagyok, 'kay? - védekeztem.
-Hogyne. Na menj szépen játszani. Csak aztán meg ne egyenek azok az óriási ízeltlábúak. - hagyta maga mögött gúnyos szavait hátat fordítva nekem, alváshoz készülődve.
Ahh, ez a Hyung az idegeimre megy. Nem is bunkó, hanem inkább ondónak mondanám. Mindig sikerül kihoznia a sodromból, de majd meglátja, meg fogom puhítani akár a krumplit. Csak győzze kivárni. Ezt gondoltam, de erősen reménykedtem benne, hogy képes is leszek megoldani elhatározásaim, mielőtt még ő puhítana meg engem.
-Min elmélkedsz úgy Kookie? - karolt át remény Hyung.
-Annyi év után, csak sikerült elérnem, amit megígértem. - jelentek meg nevető ráncaim. - De meg kell mondanom, furcsa érzés. Féltem őt. - vallottam be őszintén bizalmasomnak. Mekkora vicc, hogy pont ez a túltengő bohóc lett a legfőbb bizalmasom és legjobb barátom, miközben az elején még ki nem állhattam.
-Nyugodj meg, velünk végre biztonságban lesz. Olyat biztosítunk neki, amit sohasem kaphatott. Meg fog velünk békélni egyszer és akkor minden rendbe jön. - győzködött, de nem kenyerezett le. Még hogy biztonság? Amit itt mi biztonságnak hívunk az mások számára a halált jelentheti. Olyanok halálát, akiket szeretünk. Akiket szerettünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése